Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Változatok egy témára

Szele Tamás: Változatok egy témára

Akkor tehát megvannak az aláírások. Nem is százharmincnyolcezer, de egyenesen több, mint kétszáz. Az egységsugarú magyar szavazó ilyenkor hátradől, és kész ténynek veszi, hogy győzelemről van szó: nem lesz olimpia Budapesten. Ne ünnepeljünk még: ugyanis lehet, sőt. Most csak annyi történt, hogy összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás.

Lássuk bontásban is, a 24.hu nyomán!

„Információink szerint a szervezet nagyjából 160 ezer aláírást gyűjtött össze a Nolimpia kampány során, ehhez jön hozzá az az 50 ezer körülbelül, amit az ellenzéki pártok szedtek össze, így 200 ezer körül van az a szám, amennyi aláírást leadnak.
A szervezet pénteken 13:30-kor adja le az íveket a Fővárosi Választási Bizottságnál, ott 45 napja lesz a hivatalnak megnézni, hány érvényes szignó van összesen. A Momentum 10-15 százaléknyi érvénytelennel számol.
Az ellenzéki pártok a napokban adták át a szervezetnek az aláírásokat, az LMP 23 ezret gyűjtött, az Együtt és a PM 10-10 ezret, a kétfarkúak is beszálltak néhány ezerrel, és végül az MSZP is.”

Akkor bizony megvan, nincs mese, még föle is van. No, de ettől még nem történik semmi. Ezeket az íveket beadják a választási bizottsághoz, ami negyvenöt napig vizsgálja, nincs-e baj a szignókkal, Ha baj van, baj is lesz, de ha nincs baj, akkor is: a végeredményt kihirdetik, de azt meg lehet támadni. No, meg a fővárosi hivatalok intézik az ügyet, szóval könnyen lehet, hogy magát a népszavazást legkorábban nyárra, de valószínűbb, hogy szeptemberre-októberre írják ki. Már, ha kiírják.

Ez azért lenne érdekes, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptember 15-én dönt az olimpiai játékok helyszínéről, márpedig az ő döntésük nem mellesleg tökéletesen független a budapesti lakosság köz- és váltóvéleményétől. Ítéltek ők már oda olimpiai rendezési jogot helyi népszavazási eredmény ellenére is, nekik ugyanis csak szakmai szempontokat kell mérlegelniük. (Meg hát kissé anyagiasak is).

Mármost, tegyük fel, hogy szeptember idusán megszületik a döntés, és pár nap múlva mi Budapesten népszavazunk. Ha nem mi kapjuk, hanem Párizs (Los Angeles a mostani beutazási intézkedések miatt kevésbé esélyes), akkor felesleges volna megtartani a referendumot, okafogyott volna a kérdés feltevése is – de meg kell tartani, mert ki lesz írva.

Ha viszont Budapest kapja a rendezési jogot, akkor sokak véleménye inoghat meg: „mégis, már megkaptuk, ez már majdnem a miénk” alapon. A kormány is valószínűleg sikerpropagandába kezdene, de tételezzük fel, hogy kevesen hisznek majd nekik.

Akár a NOB döntése előtt, akár utána tartjuk a népszavazást, három eredménye lehet. Győzhetnek az igenek (ebben nem hiszek), győzhetnek a nemek (ez a valószínű eredmény) és lehet érvénytelen. Ezt sem zárhatjuk ki.

Ha az igenek győznek, tiszta a helyzet, azt nem is érdemes boncolgatni. Ha érvénytelenül zárul a referendum, akkor ír majd sok jótollú kolléga sok keserű publicisztikát a magyar közönyről és a NOB döntése lesz az irányadó. De mi lesz, ha a nemek győznek?

Akkor nagyon érdekes dolog következik. Egyfelől, el fog dőlni, hogy akar-e a kormány valójában olimpiát, ugyanis a befektetésekhez – amiről igazából ez a történet szól – semmi szükség a játékok megtartására. Lázár János egy január eleji kormányinfón el is szólta volt magát.

„Az ritkán fordul elő, hogy Dávidnak két Góliáttal kell megvívnia a csatát, ehhez kell muníció – érzékelteti Lázár az olimpiai pályázattal kapcsolatos versenyt Budapest, Párizs és Los Angeles között. Hozzáteszi, hogy ha Budapest megnyeri a rendezés jogát, akkor az olimpia 80%-ban olyan létesítményekben kerül megrendezésre, melyeket a következő tíz évben egyébként is megépítenének. Ha most nem is nyerünk, akkor sem tehet le arról Budapest, hogy egyszer nyári olimpiát rendezhessen – jelenti ki a miniszter. Lázár azt is elmondja, hogy a most megvalósuló létesítményekkel kapcsolatban az egyetlen feltétel, hogy olimpia megrendezésére alkalmasak legyenek, vagy átalakíthatók legyenek olimpiai célokra.”

Ha meg mindenképp megépülnek, ha akarjuk, ha nem, akkor minek melléjük a cirkusz is?

De tegyük fel, hogy igazán és őszintén olimpiát akarnak. Akkor jön majd a fordulat.

Akkor ugyanis pontosan azt fogják tenni, amit az érvénytelen kvótanépszavazás után: semmibe veszik az eredményt, kikapják az „igen” szavazatokat és azokra hivatkoznak. De ha alig lesznek ilyenek, akkor másra. Mondjuk kölcsönveszik az olimpia ellenzőinek azt az érvét, hogy a játékokat ugyan Budapest rendezné, de országos jelentőségűek. Nyilván, már csak azért is, mert Budapest költségvetésének jelentős része származik az országos büdzséből, támogatásból, miegyébből. Esetleg kiadják a jelszót, miszerint ha Budapest szembemegy az országgal, az ország is Budapesttel. Amúgy is régóta utálják ők ezt a bűnös várost, csak nincs más helyette pillanatnyilag. És kormányzati szempontból is jól jönne egy Budapest-vidék ellentét, ami már van ugyan, de még nem elég agresszív ahhoz, hogy politikai faktornak lehessen nevezni.

Egyszóval, ha a NOB ideítéli a rendezési jogot, és a kormány is akarja, a népszavazás eredményétől függetlenül lesz olimpia.

Persze, ennek messzire vezető politikai következményei lesznek és lehetnek, egészen az utcai tüntetésekig.

Legfeljebb nem lesz túl népszerű.

Most győzelmi mámorban úszunk, hiszen összegyűltek az aláírások, de ugyanezt a diadalt éreztük a kvótanépszavazás estéjén is, mikor kiderült, hogy érvénytelen. Aztán lám csak: le se sajnálták.

Nem akarok ünneprontó lenni, de egy esetben érvényesülhet a közakarat: ha a fővárosi hivatalok rekordsebességgel dolgoznak (nem fognak) és már nyáron érvényes, „nem” válasz születik a referendumon. Valamint a NOB is Párizs mellett dönt.

Összegezve: ez még nem a cél, kérem, ez még a start. De megvan, mivel leszünk elfoglalva idén.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Cserpes Tamás: Papa Doc, Haiti és a voodoo

Kifejlett diktátorrá válni változatos és izgalmas folyamat. Szerencsére nem minden arra elhivatottnak sikerül véghez vinnie …