Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Varrj gombot a Facebookra

Szele Tamás: Varrj gombot a Facebookra

Érdekes dolgok zajlanak a Facebook háza táján, érdekesek, bár nem váratlanok, és szokás szerint a lényeget kevésbé érintik, mint az kívánatos volna. Lesz, kérem egy csomó új dolog, többek között fellebbezés, ha rossznak találjuk a cég döntését, és nem lesz még több, például kicsit sem ad magyarázatot a világcég a Cambridge Analytica-botrány részleteire.

Pedig hát egyre csúnyább ügyek derülnek ki. Ugyebár – hogy röviden összefoglaljuk az eddigieket – egy 2016-os adatbűvészkedő cselnek köszönhetően mintegy ötven millió felhasználó adatai kerültek a Cambridge Analytica nevű cég kezébe, mely bizony politikai manipulációkra használta ezeket. Itt és most nem egyszerűen az adatlap tartalmáról van szó, vagy az ízlésbeli preferenciákról, ezeket a kereskedelmi alapon működő reklámcégek is megkapják, itt sokkal fontosabb, hogy kikerült a Facebooktól a felhasználók kapcsolati hálója is. Egyszerűbben szólva: az összes emberi kapcsolatuk. Ez az az áru, ami soha nem kerülhet politikai manipulátorok kezébe, hiszen adott esetben bárkit rá tudnak venni ennek segítségével bármire: és nem is kell hozzá zsarolás, elég, ha egy komolyabb mesterséges intelligencia irányításával (és az összes személyes adat birtokában) ellátják az alanyt megfelelően manipulált álhírekkel.

Ezzel a módszerrel győzött Trump, ezért szavazták meg a Brexitet. Tulajdonképpen ez az a jelenség, ami megmagyarázza az álhírek sikerét és terjedését: hiszen ha a mesterséges intelligencia személyre szabja a közönségnek, amivel kábítják, akkor már csak legyártatni kell a híranyagot és teríthető is. Hozzá kell tennünk: ez a kifinomult, nyugati módszer, az orosz propaganda inkább a tömegeket célozza meg a kampányaival – viszont az is igaz, hogy a nyugati tudatbefolyásoló technológia sokkal hatékonyabb.

Igaz, drágább is.

Ez a tej már kifolyt, ebbe kár belesírni, de miért érintett az ügyben a Facebook?

Hát csak azért, mert kiadta a felhasználók adatait, illetve a felületén engedélyezett olyan tevékenységet, amivel ez megszerezhető volt. Ezért bizony felelős. De bánja is már: nem utolsósorban azért, mert tömegével fordulnak el tőle nem csak a magánemberek, hanem a cégek is. Például a Playboy. Mondjuk ennek a lapnak az esete érthető: a legtöbb olvasója nem örülne, ha házastársa, partnere megtudná, mit is böngészget ő üres óráiban. De hagyjuk a Playboyt, sokkal nagyobb gond, hogy a Facebook két nap alatt (március 19-20) hatvanmilliárd dollárt veszített az értékéből, a részvények megállíthatatlanul zuhannak a Föld középpontja felé, a közönség bizalma oda: ugyan azt mondja az ember, hogy létezik világ és földi élet enélkül a közösségi oldal nélkül is, de az a szomorú helyzet, hogy ha világ van is nélküle – sajtó nincs.

A Facebook a világsajtó legfőbb megjelenési platformja, nélküle a legtöbb médium térdre rogyna és megszűnne, az online lapok mindenképpen, de a nyomtatott sajtó is bajban lenne. Én azt elhiszem, hogy még most is sok nyomtatott példányt adnak el mondjuk a Spiegelből – adataim szerint 730 ezret – csakhogy egy majdnem százmilliós, német anyanyelvű piacon (Németország lakosainak száma több, mint nyolcvanmillió, és vígan számolhatunk egy húszmilliós külföldi olvasótáborral). Azonban az arányok is mutatják: a nyomtatott sajtó ma már nem áll meg a lábán digitális támogatás nélkül.

A magyar helyzetet már nem is mondom: mikor tetszettek utoljára pénzért újságot venni?

Szóval, ha tetszik, ha nem, össze vagyunk kötve ezzel a különben elég rosszul vezetett közösségi oldallal, menteni kéne, míg menthető. Ezt ugyan Zukerberg Márkus is látja, csak épp nem teljesen megfelelően védekezik. Először hallgatásba burkolózott, aztán beleegyezett egy jövőbeli szenátusi meghallgatásba, majd reformokat jelentett be, végül pedig összeveszett az Apple vezetőjével, Tim Cookkal. Ők már régi ellenségek, Cook kezdte a kötekedést most is, ám az ő vitájuknak semmi, de semmi köze nincs a kialakult helyzethez. Nekünk, felhasználóknak a várható reformok fontosabbak.

Lennének.

Mert elvben az a felhasználó az IT-üzletágnak, ami a szavazó a magyar politikusnak: a legfőbb érték. Lakat alatt kell tartani, nehogy más ellopja.

Zuckerberg különben már idén év elejétől hegeszti a Facebookot, esküt tett, hogy „megjavítja”, eddig annyit elért, hogy a valódi sajtó olvasottságát lényegesen csökkentette, az álhírekét növelte, bár nem ez volt a szándéka, de így sikerült: az első reformkísérlet emígy hamvába is hótt, feladták.

Mielőtt a mostani, második reformról beszélünk, jegyezzük meg: a Financial Times azt állítja, olyan dokumentumokat szerzett meg, melyek szerint az alkalmazás második, módosított szabályzatát is látta és jóváhagyta a Facebook (az első nem említett adatkereskedelmet), holott abban már volt szó az adatok továbbértékesítéséről. Az nem világos azonban, hogy a szabályzatot a Facebook csak valamilyen automata eljárással hagyta jóvá, vagy tényleg megnézte azt valaki.

Vagy igaz, vagy sem. De jellemző. Na, akkor lássuk, mi változik!

Mint a 444 írja :

„Zuckerberg elmondta, hamarosan jöhet az egyéni fellebbezési lehetőség az oldalra. Ha valakinek eltávolítják a tartalmát, mert az a moderátorok szerint megsértette a közösségi alapelveket, akkor a tartalom megosztójának lehetősége lesz fellebbezni a döntés ellen, és meg fogják vizsgálni újra az esetet. Jelenleg nem volt erre kitalált módszer, a Facebook maximum nagyobb botrányok hatására, eseti döntésekben tett vissza levett tartalmakat, gyakran önkényesen és nehezen követhető módon. A jövőben az első döntés a Facebook belső moderátoraié lesz, a fellebbezést pedig külső moderátorok fogják majd elbírálni. Az egyelőre nem világos, hogy az intézkedést egyszerre vezetik-e be minden piacra, vagy egyelőre csak az amerikai felhasználóknak lesz lehetőségük tiltakozni a leszedett tartalmaik miatt.”

Aha. Akkor ezek szerint eddig nem így volt. Mindenképpen: a magyar felhasználó azzal szembesült mindezidáig, hogy a női mellbimbón kívül semmi nem sérti a közösségi alapelveket, de az akkor is, ha Botticelli Vénuszán van. Mondjuk az emberiség ötven százaléka birtokol ilyesmit és a másik ötven százalék is látott már, tehát nem érthető, mi benne a rejtegetnivaló, szerintem a horogkeresztekkel sokkal több a baj – no, hátha a jövően ez is megváltozik.

Vagy változik a fenét: a Voxnak adott interjújában Zuckerberg elkotyogta, hány alkalmazottjuk dolgozik biztonsági, illetve közösségi területeken. Tizennégyezer. Összesen. Kétmilliárd felhasználóra.

Tessék már kicsit osztani-szorozni…

Aztán még mi változik? Négy fő területre koncentrálnak a Facebooknál: az idegen beavatkozás megakadályozására, a kamuprofilok gyorsabb kiszűrésére és törlésére, a hirdetések átláthatóságának növelésére, továbbá a hamis hírek terjedésének csökkentésére. A hamis hírek kiszűrését egyelőre az AFP segítségével próbálják megoldani, de ez is érdekes etikai problémákat vethet fel: ugyebár, az AFP mégis a frankofón terület specialistája, egy magyar hírt nem fog tudni megszakérteni, ha azonban Magyarországról az MTI-t kérik majd fel a hírszűrésre, akkor azzal vége is a független online sajtónak. Az maga lesz a magyar állami cenzúra.

A kamuoldalak és fakeprofilok kiszűrése valamivel jobban megy: félautomata rendszerrel naponta milliónyi ilyent hajigálnak le az oldalról, majd meglátjuk, milyen eredménnyel. Csak hát… bocsánat, de nem erről volt szó.

Tiltott adatkereskedelemről volt szó, céges szinten. Az álhírek is hatalmas gondot jelentenek és részei ennek a problémának, de az adatkereskedelemmel kapcsolatban csak annyi hangzott el, miszerint többet ilyen nem lesz.

Ne is legyen: az álhírek elleni hadjárat azonban ezekkel a módszerekkel nem fog menni. Ez a tizennégyezer alkalmazott Brancaleone ármádiája Olgino vagy a Breitbart jól képzett és népes seregével szemben.

Summa summarum: tízszer ennyi, alaposan képzett alkalmazott és egy jól megírt etikai kódex oldaná meg a helyzetet.

Meg az, ha nem csak megírnák azt az etikai kódexet, hanem be is tartanák.

Egyelőre meg sem írták.

Ambivalens a helyzet: a Facebook jelenlegi formájában rossz és alkalmas a visszaélések elkövetésére – de meg kell mentenünk, a világsajtó és a világgazdaság érdekében.

Zuckerberg helyében felvenném a kapcsolatot a legkiválóbb párizsi divatszalonokkal.

Hátha ők – tekintve hatalmas szakmai tapasztalatukat – tudnak erre gombot varrni.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Rezeda: Forradalom van a mi uccánkba’

Ültek ezek hárman a kocsma hűvösében, a Tóni, a Jenő meg az Ottó, de nem …