Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Világkép Karácsonyra

Szele Tamás: Világkép Karácsonyra

Kedves felebarátaim, mindenkinek más az ünnepe, a legtöbben huszonötödike reggelén egyik oldalukról a másikra fordulnak, a szerencsésebbek kedvesük egyik oldaláról fordulnak a másikra, a krónikás azonban kávét főz, erőset, feketét és Orbán Viktort früstököl, hiába, a történelem nem áll meg és be kell róla számolni, ha tetszik, ha nem.

világvégePedig jobb lett volna valami könnyebbet reggeliznem, ez megfeküdte a gyomromat, most nyomja, mint egy malomkő – nem, nem a tegnapi töltött káposzta, az nem lehet. Az Orbán-interjú akadt meg bennem, amit a Magyar Időknek adott, ennek az utolérhetetlen sajtótechnikai kísérletnek, ami átmenet a USA Today, a száraz MTI-kollekció és a Szabad Nép között, bár sokat tanultak a munkatársai a valamikori Pravdától is. Hiába, jobboldalon első a hagyomány, őrizni kell, hogy kitől, azt nem tudom, mert embernek nem támadna gusztusa pont ezeket a hagyományokat ellopni, még ápolni sem lehet nagy élvezet – de ha beteg a jobboldal sajtóhagyománya, ápolni kell, nincs mese.

Hogy dióhéjban foglaljam össze a dolgokat, Orbán Viktor Karácsony alkalmából ismertette világnézetét, egyértelművé tette, hogy az kötelezően Magyarországé is, megnyugtatott minket, hogy nem lesz euróövezeti csatlakozás – de örülhetnek a devizahitelesek! – megleckéztette az Uniót, és felvázolta a jövőnket. Csillaghajót csak idő és hely hiányában nem tervezett, de nem kétlem, hogy jövőre lesz az is. Hát akkor vágjuk bele a fejszénket, de nagy fa ez, sokat kell majd vágni, míg kidől…

Azt mondja legelsőbben is, a kormánypárt népszerűségének változásáról, hogy:

„Ennek a hivatásnak ez a sajátossága. Ahogy Csurka Istvántól hallottam egyszer a parlamentben: hol kerék, hol talp. Hát most éppen kerék.”

No, nekem Karácsony alkalmából sokak eszembe jutottak volna, idéztem is volna őket, de épp Csurka Istvánt biztosan nem, és nem azért, mert ne lett volna tehetséges az illető, nagyon is az volt, hanem azért, mert igen gonosz ember volt. Különben is, ez egy közmondás, nem kötném Csurka nevéhez – akkor mire volt jó az említése? Kis, freudi elszólás, ami megmutatja, kin elmélkedik mostanság ez a mi miniszterelnökünk? De folytassuk, a migránsüggyel, amitől képtelen megszabadulni a kormány, hiszen az tette újból népszerűvé. Mondjuk, nem minden körben, de egyeseknek speciel rokonszenvesek.

„A migránsügy nem szimplán migránsügy. Okok vannak mögötte, azokra kell figyelnünk, már ha valakit érdekel, hogy mi lesz vele, a családjával, a gyermekeivel és általában azokkal a kötelékekkel, amelyeket hazának, nemzetnek, európai civilizációnak nevezünk. Új horizont nyílt Európa előtt új lehetőségekkel és új veszélyekkel. Ezek közül az egyik a migránsválság. 2008-tól egyre inkább látható az az óriási átrendeződés, amit nem veszünk észre első látásra, mert benne éljük a mindennapi életünket mi is és Európa is. Ránk szakadt a pénzügyi válság, a gazdasági visszaesés, a bevándorlók áradata, a terrorveszély, és Európa minden esetben csak reagált, egyiket sem tudta nemhogy kivédeni, de még előre jelezni sem.”

Hát, kérem, ilyen ez a bamba Európa, áll hülyén, és nézi, amint éppen történnek vele a dolgok, közben gyermekdalokat dudorászik. De mitől ilyen?

„Európa abba a tévedésbe ringatta magát, hogy a politikában lejárt az erős karakterű, erős személyiségű vezetők, a Kohlok, Aznarok, Sarkozyk ideje, merthogy – mondják – az ilyen politikus nagyobb kockázatot jelent, mint amennyi hasznot hajt, és az unióban amúgy sem egy közösséget kell vezetni, hanem egy intézményrendszert, ami nagy, duruzsoló gépezetként – amiben mi kisebb-nagyobb fogaskerekek vagyunk – majd elirányítgatja az uniót. Ez a nézet a probléma gyökere.”

Tudja, miniszterelnök úr, az a baj, hogy amit maga intézményrendszernek nevez, és meg akar szüntetni, az egyszemélyi vezetést állítva a helyére, amint azt a kicsiny, kísérleti Magyarországon már rég meg is tette, kidobva az ablakon a fékek és ellensúlyok rendszerét, ez az apparátus nem egyéb, mint a demokrácia. A demokratikus állam úgy van megszervezve, hogy akkor is működjön, ha egy vagy több hülye kerül a vezetésébe, amint erre láttunk is számtalan példát. Mármost azért marad működőképes, mert a rendszere megakadályozza a hülye döntések végrehajtásában, és mert nem lehet mindenki hülye, főleg nem egyformán, az ő számuk is véges. Fordítsuk magyarra: ön az Uniónak demokrácia helyett monarchiát kínál, amiben egy elmehunyt vezető azt tehet, amit akar, már csak az a kérdéses, hogy az Uniót nemzeti királyságok rendszerévé akarja-e tenni, vagy, duzzogva bár, de elfogadja a császári koronát, és Korzikáról, netán Felcsútról igazgatja majd a kontinenst? Márpedig, mivel senki sem kínálgatja trónnal, jogarral, koronával, követelni kell azt, és erre pillanatnyilag alkalmasabb lenne a Nemzetek Európája nevű rémálom, mint az Európai Egyesült Államok, ami pont az ellenpólusa ennek a monarchista izének. Még hosszan elagyalog a markáns személyiség szerepén az európai politikában, mint kislány a sarkon, mórikálja, kelleti magát, de akárhogy pörgeti a ridikült, ezzel a programmal senki sem fogja leszólítani. Azt nem tudom, honnét veszi, hogy a magyar választók többsége egyetért a vízióival, de olyan biztos benne, mint a felcsúti kisvasút meghosszabbításában. Hiszen remekül élünk, a mi hagyományainkat követve:

„Létezik egy választóvonal, ami a Baltikumtól indul, és végigfut Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia nyugati határán. Ettől a vonaltól nyugatra olyan országok vannak, amelyek például a családvédelmet már feladták, a vonaltól keletre viszont mindenhol családbarát politika érvényesül, és sehol nem elfogadott, mondjuk, az azonos neműek házassága.”

Igen, ez az a bizonyos, fultoni választóvonal, jó uram, amit Sir Winston volt bátor elsőként a nevén nevezni, és amit ön annyira szeretne visszaállítani: a Vasfüggöny. Talán nem véletlen, hogy ettől a vonaltól nyugatra mást értenek szegénység alatt, mint tőle keletre, mást hívnak demokráciának, de még államnak is. És ennek semmi köze az azonos neműek házasságához, vagy a családok támogatásához. Itt megint kilóg a freudi lóláb: fényességed voltaképpen egy nemzeti alapú, szociálisnak mondott diktatúrát tervez, ugyan nagyjából már meg is van vele, csak még nincs forgalmija hozzá.

„Létezik egy program, egy terv, egy jövőkép, a polgári berendezkedés, amit a jelenlegi kormánypártok képviselnek, és ennek az alaptételeit egyik ellenzéki párt sem tudja megkérdőjelezni. A mai magyar viták tehát nem célviták, hanem eszközviták, amelyek kevésbé fajsúlyosak, és kevesebb lehetőséget adnak egy kihívói pozíció felépítéséhez. Ráadásul a magyar emberek is érzik, hogy a kormány céljai reálisak, hiszen ha nem is tudunk rohamléptekkel haladni, minden évben közelítünk hozzájuk.”

Aha. Mondom én: ez a jövőkép, ez a terv olyan lesz, mint a kommunizmus volt, évtizedekig dolgoztunk rajta, csak soha el nem készült, de még kísérlet sem történt a megvalósítására. Mi csak építettük, építettük, de nem épült, nem épült… Nyugaton meg csak röhögtek, röhögtek.

No, de milyen lesz a fényes jövő, elvtársak?

„Az első a nemzeti szuverenitásunk növelése. Nincs olyan, a magyarok számára garantáltan jobb jövőt jelentő európai massza, amibe beleolvadva jobban járnánk, mint erős nemzetként. Ez számunkra érzelmileg, történelmileg és anyagilag is fontos ügy. A második ilyen cél a munkaalapú gazdaság, mert alaptétel, hogy annál erősebbek leszünk, minél többen dolgoznak. A harmadik a családok támogatása, az összes olyan ponton, ahol egy kormány tud segíteni. A negyedik a biztonság, közbiztonság kérdése; szigorú, de méltányos szabályokat akar mindenki. A centrális erőtér nemcsak a politikában alakult ki, hanem a társadalomban is, az említett célokat az emberek nagy többsége fontosnak, a hozzájuk vezető lépéseinket pedig reálisnak tartja.”

Hát, elvtársak, ugye, az Unióról már beszéltünk, azzal világos a helyzet, a munkaalapú gazdasághoz elsősorban munka kéne, alap és gazdaság, melynek terén jelentős hiányosságokat tudunk felmutatni, ám ezeket napról napra növeljük is. A családok támogatása sem fogja csődbe vinni a költségvetést, lehet azt úgy csinálni, mint Mátyás királlyal az okos lány, adjanak is, ne is. A negyedik pont, a közbiztonság növelése, a szigorú, de méltányos szabályozás viszont aggályos. Nem kis fenyegetést érzek benne, rendőrállam-szaga van, bár, ha ez a cél, nem kéne pont a rendőröket fosztogatni. Érdekes módon nem a demokratikus ellenzéket érzem célkeresztben, hanem a szélsőjobboldalt. „Ami a jobboldali ellenzéket illeti, ott egyszerűen be kell mutatni a valóságot, azt a bűnözői hátteret, ami a radikális világot mindig is jellemezte Magyarországon.” No, nekik csak a fejüket, hogy meg ne sántuljanak. De vigyázzunk: nincs olyan törvény, ami csak egyesekre érvényes, ha lesz paragrafus, amit a magyar neonácik ellen alkalmaznak majd, olyan kell legyen, hogy másra ne lehessen ráhúzni azt az államellenes szervezkedést. Persze, hogy nem olyan lesz, persze, hogy adu lesz majd a kormány kezében bárki ellen – mit tetszenek várni? Méltányosságot? Tessék beérni a szigorral.

No, de a zárszó megvigasztal minket, vagy legalábbis az a célja:

„Szép céljaink elérésére jövőre megint több esélyünk lesz. Csökken a személyi jövedelemadó, növekszik a kétgyermekes családok adókedvezménye, és elindítjuk az új otthonteremtési programot.”

Vagy nem – mindenesetre, ha ezek a tervek csődöt mondanának, én kérek vacsorára a kormánytól egy közepesen átsült steaket, szalmakrumplival és némi skót whiskyt. Ugyanis abban nem hiszek, hogy ezek a légvárak megépülnek, ezek az ígéretek teljesülnek, ha mégis megvalósul belőlük valami, abban sem sok köszönet lesz – de ki tudja, hátha én mégis kaphatok egy steaket? Az mégis olcsóbb, mint az adócsökkentés.

Igaz, nem ígérek érte semmit.

Úgy vagyok, mint Orbán Európával – kérek mindenfélét, de fizetni nem fogok érte.

Van egy olyan érzésem, hogy ha steaket akarok, magamnak kell megvennem, megsütnöm.

Orbán is jobban tenné, ha belátná ezt.

Egyebekben kellemes Karácsonyt kívánok a miniszterelnöknek, azzal a mintegy ezerötszáz éhezővel együtt, akiknek tegnap a Blahán osztottak élelmet a krisnások.

Nem valamely hagyományos, történelmi egyház, hanem a Hare Krsna.

Ma is osztanak.

Orbán úr, nem jön el ebédelni?

Jókat beszélgethetne a sorban állás közben a családtámogatásról, munkahelyteremtésről, arról, hogy aki akar dolgozni, az kap munkát.

És közel van a Rókus is, ott tökéletesen ellátnák az eszmecsere után. Elsősegélyt ingyen kapna.

Boldog Karácsonyt, miniszterelnök úr, egyen nagyokat, finomakat, tervezgessen fényes jövőt.

Legyenek gyönyörű víziói.

De hadd idézzem Helmut Schmidtet, aki szintén markáns egyénisége volt az európai politikának, talán kissé markánsabb is, mint ön:

„Akinek víziói vannak, menjen orvoshoz”.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Egymondat: 30 millánál tart a Jobbik

A közösségi adományozási kampány hatodik napján, szerda estig már 31 948 311 forint folyt be …