Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: Világnagy üzlet

Szele Tamás: Világnagy üzlet

Amit félre lehet érteni, az Magyarországon félre is értik. Ezt nyugodtan tekinthetjük tételnek, annyiban szorul bővítésre, hogy nem az ostobaságunk miatt értjük félre a dolgokat, hanem tendenciózusan és szándékkal. A 444 tegnapi írásából például a magyar Facebook-közönségnek csak annyi szűrődött le, hogy „Lázár nagyobb úr, mint Zuckerberg”.

Igaz, erről a lap is tehet: rossz volt a cím. Ha valaminek már a címe is az, miszerint „Szóltak a Facebook központból, hogy mostantól Lázár János és az Origo posztjait nem moderálhatjuk”, akkor a kedves olvasóközönség kilencven százaléka nem olvassa el, ugyanis a kedves olvasóközönség kilencven százaléka csakis címeket olvas és képeket nézeget, mint megannyi dyslexiás elemista, rendes napi gyakorlat az online sajtóban, hogy valaki bőgve reklamálja, miért nincs benne egy írásban az, ami benne van, csak ő nem olvasta el. Egyszóval, ha ilyen a cím, akkor ennyi jut el a tunya elmékig, ha viszont az lenne a címe egy írásnak, hogy „A meztelen csigák és egyéb haslábúak közösségalkotási hajlamai tropikus éghajlatú szigeteken”, akkor el sem olvassák. Szóval, jó megoldás nincs, tisztelt publikum, legfeljebb ír az ember annak a tíz százaléknak, aki olvas is, a többieknek az álhírsajtó felkiáltójeles címei is megfelelnek. Különös tekintettel arra, hogy „felrobbant az internet!”, ami mindenre alkalmazható, csak sosem igaz.

Különben kár az írásért, mert tény, hogy hosszú – bár kicsit sincs túlírva –, de nagyon alapos munka, és ha végig is olvassuk, jó pár érdekes dolgot megtudhatunk a Facebook működéséről. Például azt is, hogy miként esett ez a Lázár-ügy.

Az, kérem, úgy volt, hogy Lázár János kitett egy erősen fake videót az oldalára, mely szerint Bécsnek büszke vára már migráns kézen vala. Nincs, de mindegy, ez Magyarország, itt senkit sem zavarnak a tények. Ezt a Facebook egyik moderátora levette, gyűlöletkeltés miatt, aztán visszakerült. Lázár szerint amiatt, hogy ő írt egy levelet a Facebook vezetőségének, mások szerint meg kicsit sem ezért.

A másoknak van igazuk. A videó gyűlöletkeltő volt ugyan, de nem Lázár személye miatt tették vissza. Hanem azért, mert az Origón jelent meg eredetileg, és azt még mindig Magyarország legolvasottabb portáljának tekintik Zuckerbergék. Úgy gondolták, hogy a tartalom ugyan valóban kifogásolható, de nem cenzúrázhatják az ország legnagyobb online lapját. Ennyi. Ezt lovagolta meg aztán Lázár, és tett úgy, mintha ő még a Facebooknak is parancsolna.

Nem parancsol, de azért adjuk már fel a lila kis álmainkat a világot megjavító közösségi médiáról. A másik fontos információ, ami benne van ebben az írásban, csak kevesen vették észre, hogy a dublini, európai után már van közép-kelet-európai központja is a Facebooknak, Varsóban. És léteznek a magyar nyelvű forgalmat karbantartó emberi moderátorok – pár tucatnyian. Ami több millió magyar ajkú felhasználót számítva baromi kevés. Viszont legalább annyira népszerűek, mint a BKV-ellenőrök, szóval azt a tanácsot adnám mindegyiküknek, hogy el ne árulják, ha moderátorok vagy azok voltak, mert az őrjöngő tömeg cafatokra tépi őket. Hiszen minden politikus csizmadia minden saját posztját dantei szintű műalkotásnak tekinti, három mondatos szösszeneteket tekintenek „írásnak”, útszéli sárdobálást vagy lincselésre bujtogatást politikai küldetésnek, szóval ez a tömeg jobb, ha nem tudja, ki moderálta ki az ő zseniális klapanciáit.

Ezek tényleg ölni akarnak.

Fognak is.

Aztán megtudtuk a moderálás alapelveit, nagy meglepetés nem ért minket, ugyanis ezt már bő másfél éve tudjuk: 2016 decemberében írtam meg, amikor mások is, ezek azóta nem változtak, tessenek őket – megint a varázsszó! – elolvasni. Itt láthatók.

Aztán jön a feketeleves. Az álhírek ügye.

Kérem, vegyük eszünkbe, hogy biblikusan fogalmazzak, miszerint a Facebookon lehet hazudni. Csak szándékosan nem szabad. Mármost, ugye, ha valaki téved egy hétköznapi ügyben, az csak nem eshet ugyanabba a kategóriába, mintha szándékosan megtéveszt pár ezer embert, pénzt csal ki tőlük, majd az összeggel a Bahamákra költözik. Meg abba sem, amikor agyonveret pár másik embert egy habzó szájú tömeggel, mert nem ért velük egyet. Tehát a közösségi oldal egy bonyolult kategória-rendszert alkalmaz a szándékos hazugságok, a részigazságok, a manipuláció és a véletlen tévedések megkülönböztetésére, a legjobban azt büntetik, ha valaki hazugságokat terjeszt kifejezetten azzal a szándékkal, hogy félrevezesse a Facebook felhasználóit.

Márpedig a politikai propaganda pont ez.

Az ám, csak mielőtt fel tetszenek lélegezni: mindegyik politikai oldal hazudik ám a propagandájában, régen volt már az, hogy jók küzdöttek rosszakkal, most és Magyarországon különböző elvetemültségű haramiabandák csatároznak egymással, itt csak szintbeli és hatalmi különbség vagyon.

És a legfontosabb tanulság:

A Facebook üzleti vállalkozás.

Nem célja jobbá tenni a világot.

A profit megszerzése a célja.

Tehát, ha valaki át is tanulmányozza a mostani rendszert és tisztában is van a hibáival, akkor sem lesz képes rávenni a gigavállalat vezetőségét, hogy változtasson egy ideálisabb világ kialakítása érdekében a moderációs elveken, ugyanis ez egy szolgáltatás. Lehet, hogy a felhasználóknak csak mintegy húsz százaléka szélsőséges ilyen vagy olyan értelemben. De ők is felhasználók, nekik is kell szolgáltatni, ők is vendégek. Igen, fegyelmezni kell őket, de nem az emberség, a humanizmus miatt, nem a politikai korrektség érdekében, hanem azért, hogy ne zavarják a többi kuncsaftot.

Olyan ez, mintha valaki kötekedni járna a kocsmába: a kocsmáros kidobhatja, ki is dobja, mikor rájön az ötperc, mikor elkezd berúgni, de nem azért fogja utcára vágni, mert annyira felháborítja a viselkedése, az másodlagos. Elsődlegesen azért dobja ki, hogy ne törje össze verekedés közben a berendezést, és ne szokjon el miatta a többi vendég a csapszékből. Aztán, ha az utcán nekiáll késelni az éji homályban, az már nem a kocsmáros dolga.

Tehát értsük meg: alapállás szerint magának a közösségi oldalnak semmi köze a rajta, mint platformon megjelenő tartalmakhoz. A Facebook felületet ad ez idő szerint, mondhatni megjelenési lehetőséget, és csak annyiban moderál, amennyiben az az üzletmenetet elősegíti, illetve óvja. Tehát azt a szerepet játssza, amit egy nyomtatott újság életében – a papírgyár. Felületet biztosít.

Nem volt így mindig, pár éve még a Facebook akart lenni maga a világsajtó, egy vállalatként, csak az amerikai elnökválasztás körüli botrányok ráébresztették a vezetőségét, hogy ehhez az üzlethez nem értenek, és jobb, ha békén hagyják (ennek melléktermékeként aztán a teljes világsajtó elég nagy bajba került, ugyanis a közösségi oldalra alapozott forgalom csökken, és még sokkal jobban is csökkenhet). Nem véletlen, hogy a sajtó – általában véve – sosem centralizálódott, legfeljebb az Echo TV műsorvezetőinek az agyában, de sehol máshol. Diktatúrák centralizálták, hogyne, csak ami így létrejött, Pravdától Magyar Időkig minden lett, csak sajtó nem. Sajtónak tűnő tárgy lett, papír jellegű anyagra nyomva, betűket használó valami. Nem az, amit lemennek megvásárolni reggelihez.

A botrányok miatt most inkább egy „magánjellegű”, „privát” Facebook létrehozása lenne a fő trend, sok szerencsét hozzá, jóléti államokban sikerülhet, máshol nem, ugyanis a rosszulléti államokban a felhasználók már csak azért sem fognak vasárnap reggel juharszirupos palacsintát posztolni, mert se juharszirup, se palacsinta. Különben pedig maga a vállalat sincs a legjobb helyzetben.

A Facebook nem kevesebb, mint 42 százalékos bevételnövekedést könyvelhet el évente, és ez nem tartható. Egyszerűen azért, mert ezt a haszonkulcsot csak az állandó terjeszkedés képes biztosítani – viszont kezd eljutni arra a pontra, hogy nem lesz hová terjeszkedjen. A bolygó lakosságának harmada már használja, másik harmada olyan országokban él – Kínában, Oroszországban, Törökországban –, ahol tilos is használni, vagy legalábbis szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik a használata, piaci célközönségként marad a harmadik harmad, akik viszont – Indiában, Afrikában – még az alapvető infrastruktúrával sem mindig rendelkeznek, gondoljunk itt az olcsó, de legalábbis elérhető árú IT-eszközökre, vagy akár csak az áramellátásra. Nehéz lesz Szváziföldön terjeszkedni, ugyanis oda előbb el kéne vinni a huszonegyedik századot is. Tehát a piaci terjeszkedésnek valószínűleg már jövőre vége.

Tehát akkor: mit várjunk és mit ne várjunk a Facebooktól?

Várhatunk felületet a véleményünk és híreink közlésére, hirdetések elviseléséért cserébe, amennyiben hajlandóak és képesek vagyunk betartani az egyre bonyolódó játékszabályokat. A sajtónak muszáj, ebből él, a magánemberek döntsék el, mit akarnak.

Mit ne várjunk?

Humanizmust, világjobbítást, radikális és embertelen esznék visszaszorítását (ha csak nem ártanak az üzletnek), türelmet, elfogadást, elmék pallérozását, demokratikus vagy bármely eszmék terjesztését. Illetve, csakis azon a határon belül, ami még elősegíti a prosperitást.

Ne gondoljuk a közösségi oldalt világnagy szerkesztőségnek vagy politikai mozgalomnak. Ennyi erővel a vasúti hálózatot is tekinthetnénk annak.

Tessenek megérteni, még ha szomorú hír is: ez üzlet.

Nem ingyenkonyha és nem digitális Árkádia.

És tulajdonképpen nem is propagandaeszköz.

Hanem üzlet. Ha az extraprofitja csökkenőben is van.

A makedón hírgyár és Moszkva, valamint Olgino kapcsolatairól majd – ígérem! – legközelebb, most az általános tudnivalók fontosabbak voltak.

Hát így állunk, kérem.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Magyar származású fizikus pontrendszerét használja a FIFA a világranglistához

A FIFA múlt hónapban nem adott ki rangsort, ugyanis még az oroszországi világbajnokság előtt bejelentette: …