Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Szele Tamás: #Youtoo

Szele Tamás: #Youtoo

Igen, az elterjedt kiemelés most azt jelenti: te is. Persze, azt hiszed, hogy nem: dehogynem, barátom vagy barátnőm, esetleg ellenségem, dehogynem. Te is lehetsz hajléktalan, te is lehetsz szegény. Akkor is, ha ma még háromszintes villában kanalazod a kaviárt. Aki ma tapsol a hajléktalanok „eltüntetésének”, tulajdon holnapi vesztét ünnepli.

Azt hiszed, hogy aki az utcán él, az magától ment oda, az emberek maguktól fagynak meg ködös téli hajnalokon, maguktól koldulnak, passzióból, sportból? Nem, úri barátom: és a legtöbben nem is maguknak köszönhetik a helyzetüket, hanem a társadalom átalakulásainak. A kilencvenes évek hajléktalantömege a megszűnt munkásszállókról került ki, melyeknek nem volt már fenntartója – hiszen a szocialista nagyvállalatok is megszűntek. Azok, akik ezekben az ügyekben döntöttek, nyilván számoltak némi munkanélküliség kialakulásával, de valószínűleg eszük ágába sem jutott, hogy tömegek kerülhetnek szó szerint az utcára, ugyanis nem csak néhány (elég sok) ráfizetéses vállalatot bontottak le, hanem a hozzájuk kapcsolódó teljes szociális rendszert is. A későbbi hajléktalanság már egy meglévő állapot folyamatos romlása volt: és az ismétlődő gazdasági válsághullámok csak súlyosbítottak a helyzeten.

Hajléktalan ugyanis úgy lesz az ember, hogy nincs hol laknia, éspedig azért nincs, mert nincs pénze. Pénze nincs, mert munkája sincs: és ezen semmiféle közmunka-program nem segít, hiszen az maximum csak az éhbérről gondoskodik, közmunkás-bérből se albérletet, se szociális bérlakást nem tud fizetni senki. Nyilvánvaló, hogy a társadalom intézményrendszere kéne tegyen valamit – hát hiszen tesz is, elpusztítja, eltünteti a hajléktalanokat. Ha nincs beteg, nincs panasz se, mondaná dr. Mengele.

Azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan? Akkor te nem munkából élsz, ugyanis nincs olyan magyar munkavállaló, aki az elmúlt pár évtizedben ne vesztette volna el a munkáját párszor, köszönhetően a nagyon okos gazdaságpolitikának és az inkompetens döntéshozóknak. A munkahelyre korábban gránitalapként tekintettek, biztosítéka volt egy teljes életpályának – igen, az állami szektorban még ma is használják ezt a velejéig hazug kifejezést – és senki sem hitte, hogy a világgazdaság viharai kihúzhatják alóla a munkát.

Aztán kihúzták. A korábban nyögve, de fizetett banki hitelek fizethetetlenné váltak és jött a végrehajtó. Ha azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan, akkor nem csak nem munkából, de nem is üzletből élsz, és bankhiteled sincs.

A politika is termelte a munkanélküliséget, hajléktalanságot, a magyar társadalom szociális problémáival maximum hajmeresztő ötletelések szintjén foglalkoztak (jó pénzért), én magam, mikor 2008-ban be kellett jelentkezzek a munkanélküli-nyilvántartásba, nem azért, hogy bármilyen juttatásban részesüljek, hanem azért, hogy a köztartozásomat részletekben nyöghessem ki, azt tapasztaltam, hogy a munkaügyi központok egy emberkategóriának képesek munkát adni: a tulajdon alkalmazottaiknak, azok viszont utálják a feladatukat, és képességeikhez mérten a lehető legrosszabbul látják el azt. Ki is maradtam a nyilvántartásból, ahogy tehettem.

Azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan, te tanult ember vagy? Ugyanakkora a diplomások aránya a hajléktalanok között, mint magában a teljes társadalomban.

Közalkalmazott vagy, biztos életpályát ígért az állam? Hétfőn jelentik be a több ezer fős leépítést a közalkalmazotti szférából.

Azt mondod, nem lehetsz hajléktalan, dolgos, jó munkásember vagy? És hogy jársz be a munkába a híd alól? Hogy pihened ki magad, hogy kelsz fel, hol mosakszol meg, öltözöl át? Érthetsz te a kvantummechanikától a villanyszerelésig bármihez, ha nincs biztos háttered, csak a legrosszabbul fizetett fizikai munkát kapod. Ha ugyan kapod.

Azt mondod, mert elhiszed a propagandát, hogy de hiszen úgysem lesz semmi bajuk, csak „elviszik őket máshova”? És hol van az a máshol? A törvény szerint a börtönben, de a magyar büntetésvégrehajtási intézetek már évtizedek óta túlzsúfoltak. Meg mintha emlékeznék én olyanra, hogy valakikre azt mondták: csak dolgozni viszik őket Németországba. Hatszázezeren vesztek oda. Mert hagyták őket odaveszni, az utca embere elhitte, hogy csak egy kis munkáról van szó – és mert az utca emberének kényelmes és egyszerű volt elhinni ezt, a másik lehetőségbe bele se volt hajlandó gondolni.

Vagy, ami még rosszabb, belegondolt – és örült a dolognak.

Hiszen míg velünk minden rendben van, addig a társadalomban sem lehet nagy gond. És mikor velünk már nincs minden rendben? Ja, akkor meg mindig valaki más tehet róla.

A mai magyar társadalomban, higgyétek meg nékem, feleim, bárki és akárki lehet egy perc alatt munkanélküli, egy hét alatt koldusszegény és maximum két hónap alatt (de hamarább is) hajléktalan. Azért írok két hónapot, mert ennyi a köztartozások törlesztésének legújabb határideje. Lakoltattak itt már ki olyan embert is, aki nem a lakbérrel, hanem a vízdíjjal tartozott. Köztartozás az köztartozás, a hivatal álláspontja szerint.

És igen, vannak hírek a hétfőn, tehát holnap induló hajléktalan-ellenes hadjáratról, méghozzá rossz hírek. Az első rögtön az, hogy míg eddig az intézkedés alá vont hajléktalan ingóságait tárolni kellett, de egyes holmikat, mint a személyes iratok és a gyógyászati segédeszközök, mindenképpen, a törvény módosítása folytán ez már nem kötelező. Mivel a tárolókapacitás kapcsán a törvény már nem írja elő, hogy az önkormányzat kötelező biztosítani, az marad a rendőrségre, már amennyiben nem romlandó vagy nem minősül az intézkedő közeg szerint hulladéknak. Ha annak minősül, akkor megsemmisítik, mégpedig az intézkedés alá vett hajléktalan költségére. És annak fog minősülni: senkinek sincs sem helye, sem kedves nyomorult jogfosztottak szegényes kis batyuit őrizgetni.

Ez röviden azt jelenti, hogy eddig el lehetett venni a vak koldustól a botját, de vissza kellett neki adni, most már el lehet venni és el is lehet törni. Sőt: el is fogják, hogy ne kelljen vigyázni rá, leltározni, iktatni.

És mégis, hogy fog kinézni a Nagy Akció? Lássuk, mit ír a Mérce!

„A budapesti hajléktalanság problémájára rálátó három egymástól teljesen független forrásunk is arról számolt be a Mércének, hogy nagy rendőrségi akció készül a jövő hét elején – minden valószínűség szerint október 16-án és 17-én. Forrásaink elbeszélése szerint a nagyszabású fellépés egyrészt a hajléktalan emberek belső kerületekből való kiszorítását célozza meg, de felmerült a külterületeken, saját készítésű kunyhókban élők elleni razzia is.

Az intézkedés nagyszabású lesz, erre engednek következtetni azok a beszámolók, melyek szerint egyes külső kerületek kapitányságainak rendőreit is bevezénylik a belső kerületekbe.” (Merce.hu)

Tehát a rendőrség kell intézkedjen (ahány rendőrt csak ismerek, annyi fogja utálni ezt a parancsot, de nem tagadhatja meg, ha nem akar ő maga is előbb munkanélküli, aztán fedél nélküli lenni…)

De hogy vinni fognak, mindenkit, aki hajléktalan, tán még azt is, aki csak annak néz ki, az már kész tény.

Az ingóságaikat elszedik, megsemmisítik – ők meg eltűnnek és nem bántja a látványuk a nagyon kényes polgárok szemét.

Érdeklődnék, hogy amelyiküknek van aranyfoga, azzal mi lesz? Végül is hazánk aranytartaléka véges és ezekben a nehéz időkben egyetlen unciát sem hagyhatunk felelőtlen szájakban… említeném, hogy az aranyfogak kiverésére is számos példa akadt a huszadik századi történelemben.

Ma délután tüntetést tartanak A Város Mindenkié csoport szervezésében ez ellen a példa nélkül embertelen törvény és intézkedés ellen. Kortárs magyar írók mondanak el egy-egy mondatot az ügyről, a Kossuth téren, 17 órától 18 óráig. 

Menjen ki, aki úgy gondolja: legalább tiltakozni kell, legalább meg kell mutatni, hogy nem értünk egyet, nem a mi nevünkben teszik ezt az aljasságot, legalább jeleznünk muszáj, hogy ezt mi nem írtuk alá.

De ettől még hétfőn elindul a gőzhenger.

Ne csak a mai hajléktalanokra gondolj, barátom. Nem csak őket kell megvédeni.

Gondolj a holnapiakra is.

Akik közé te is tartozhatsz.

Elég egy rossz döntés, egy világgazdasági buktató, ami elsodorja az atombiztosnak hitt munkahelyedet, egy rázós válóper, egy gazdasági profilváltás és te is sorban állsz majd a Teleki téren az ingyenkonyhán. Te is kartonra veted az ágyadat a Keleti aluljárójában. Te is kannás borral próbálod majd elviselni Chivas Regal helyett.

Ne csak őket féltsd.

Magadat féltsd. Hodie mihi, cras tibi, ma nekem, holnap neked.

Nem csak a mai hajléktalanok vannak bajban.

Te is.

Én is.

Mindenki.

#Youtoo

#Metoo

#Anyonetoo

 

Szele Tamás

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Olvasta már?

Fábián András: Az első interjú a szabad világban

– Jó napot, Gruevszki úr! Lapunk munkatársaként szeretném arra kérni, hogy … – Nem! Oda …