Home / HOPPÁ! – a HUPPA.HU CIKKEI / Török Monika: Kismigráncs

Török Monika: Kismigráncs

Mi is úgy gondoltuk, sokakkal együtt, hogy átmenetileg (de akármeddig is akár) szívesen befogadunk családjuktól elszakadt, menekült gyereket, gyerekeket.

Ahol négy elfér, ott elfér öt vagy hat is.

Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy a cél, hogy mihamarabb újra a családjával lehessen.

Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy akkor majd nagyon fogunk sírni, amikor elválunk – meg a boldogságtól is, hogy érte jött az anyukája, apukája, és összeölelkeznek végre.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. Mondjuk, ahol most vannak, ott sem beszélik egymás nyelvét a felügyelőkkel, de az más, biztosan.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy rengeteg traumán ment keresztül a kisgyerek, és meglepő reakciókat mutathat. Nyilván soha nem múlik el nyomtalanul, hogy keresztülszeltek ennyi országot, szabadban aludtak, menekülniük kellett, szétbombázták a házukat, hogy eg igen ellenséges ország fegyenctáborában köthessenek ki – és még a szülők is eltűntek.

Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy semmi másra nincs most szüksége, hogy végre egy kicsit biztonságban érezhesse magát az a kisgyerek, bekuckózhasson, magához szoríthasson egy macit és ezen a hülye nyelven, ami a magyar, valaki duruzsoljon neki, míg el nem alszik.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy nem adunk neki akármit enni, mert tiszteletben tartjuk a szokásait és az esetleges hitét.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy semmit nem fog érteni a körülvevő világból egy darabig.

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy dührohamai, sírógörcsei, esetleg agresszív reakciói is lehetnek ijedtében.

És nagyon örülnénk neki, amikor először visszamosolyogna ránk, akár hetekkel később is. Amikor együtt néznénk hülye rajzfilmeket. Amikor megfoghatnánk a kezét, és együtt mennénk el a boltba. Amikor először fogadná el a jóéjtpuszit. Amikor először nem sírna fel félelmében éjszaka. Amikor mondana valamit, és nem értenénk, és akkor először nekirugaszkodna, és mondaná az én nyelvemen is – mi is megpróbálnánk az ő nyelvén, hogy kicsit otthonosabb legyen neki.

És amikor majd elmegy, mert remélhetőleg előkerülnek élve a szülei, rokonai, tudnánk, hogy a világ szebb lett és mosolygósabb.

De nem lehet, mindezt nem lehet, mert a magyar törvények roppant szigorúak.

Mi, akik nagyon szívesen és felelősséggel vigyáznánk menekült kisgyerekekre, míg nem rendeződik a helyzetük, a magyar törvények szerint nem vagyunk alkalmasak erre a feladatra.

A magyar törvények nem szeretik a kismigráncsokat.

Igaz, minket se.

Szerző:
Forrás:

Olvasta már?

Szele Tamás: Hacsek, a taxis

– Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy már hetek óta nem láttam, hála Istennek? – …